Nohát Doktorandusz Úr, maga is kimutatja idõnként oroszlánkarmait?kacsint
Korábban már értekeztünk a biológiai hierarchia nyújtotta lehetõségek és a (nem mindig káros)kutatói középszerûség közötti összefüggésekrõl.Avagy hogyan hagyd meg az öröklétnek a neved egy alfaj latin nevének végén.Ennek - ahogy kiválóan elemezted a rózsák kapcsán e sajtáságos helyzetet - egyik remek táptalaja volt(?) a flórakutatás is.(Flóra areálgeográfia, genuszmonográfiák stb.) Ez a fajta nyomás a mikrobiológia vizsgálódási spektrumai felé exponenciálisan nõ, itt a "legkönnyebb" új fajok felfedezésével (eddig leírt virágos növényfaj kb.290.000, ezzel szemben prokarióta faj 3-3500) nevet szerezni, mely gyors "siker" a jelenkor forrásaiért versengõ piackonform tudományban, a túlélést jelentheti.
Ez a kényszer azonban, Andrej Kmet geológus-régész-etnográfus-botanikus (polihisztor?) urat a XIX. században vajmi kevéssé érinthette, amikor rá jellemzõ kellõ alapossággal - a martini Szlovák Nemzeti Múzeum alapítójaként - felmérte a Szitnya biogeográfiai adottságaiból eredõ, addig is méltán híres botanikai kincsestárát.
Nyilvánvalóan utólag(!) értékelve ez irányú munkásságát, nem külön alfajok sokaságát fedezte fel, hanem a Szitnya (és a Selmeci-hegység) endemizmusaként ismert selmeci rózsa (nálunk is hasonló pl. a kultúrreliktumnak számító szentendrei rózsa) 300 különbözõ változatát-alakját írta le.Még ha némi kritikával élünk is, és csökkentjük ezt a számot, a 93 hektárnyi területet tekintve azért ez szép példája a morfológiai, alaki tulajdonságért felelõs gének végtelen kombinálódási képességének és a környezet együttes hatásának.
De Harihoz csatlakozva:Ez igen!vidám
Idegenszavas stilisztikáját tekintve a lentieket, akár magam is elkövethettem volna, ha értenék hozzá, ahogy nem!nevet nevet