Alfaj-kisfaj-változat-alak. Korábbi monográfusok, de nemcsak azok, elõszeretettel "gyártottak" belõlük szinte végeláthatatlan (és mennyiségüknél fogva az utódok kellõ hozzáértése-, és az egyes taxonok kizárólagos reprezentáló populációinak hiánya miatt alig-alig "igénybe vett") számú taxont. Az interspecifikus és az intergenerikus hibridizáció útvesztõje jó táptalaja volt a taxonómus elõretörésének, alkotott, igazi alátámasztó bizonyíték nélkül. Így "keletkezett" számos edényes nemzetségbõl egész könyveket betöltõ taxon- és magyarázatlista, pl. a hölgymálok (Hieracium sp.) esetében ez köztudott, de a kakukkfüvek, a rózsák, szedrek stb. alakköre is a kevésbe "megfoghatók" közé tartozik.
A legutóbbi években világot hódító molekuláris genetikai és citológiai eredmények pl. földindulást okoztak "jóval feljebb" is: törzsi és osztály szinten is, a ma elfogadott kladogram feje tetejére állította az egykor kétséget kizáróan parafiletikusnak vagy polifiletikusnak hitt rendszertani kategóriákat. Tehát ennél "lejjebb" morfológiai alapon merészkedni csak óvatosan szabad.