Ma ráértem, egész szépek voltak a cellák körülöttem, így kimentem egy kicsit fotózni a mezõre, egész fotogén dolgok voltak.

Kb. negyed hatkor értem ki, és úgy háromnegyed hat utánig maradtam.

A budai cella az idõszak elején. Jót tett a látványnak, hogy teljesen szembefény volt, jó kontrasztos, sötét lett tõle a zivatar: Link
Pestszentlõrinc irányában ez kezdett el növekedni: Link
A Csepel-sziget déli csücskénél kezdett egy cella mûködni, annak fõleg az üllõje látszott, de nagyon látványos volt: Link
Az ég kezdett igen konvektív hangulatot árasztani: Link
A budai cella láthatóan távolodott, de közben növekedett is, úgyhogy kb. állandó volt a látszólagos magassága: Link Link
Pestszentlõrinc felõl egyre közeledett és növekedett ez a felhõ. Jól néznek ki a távolban, a kép alján növekedõ congestusok: Link
Ez talán a Pilisben ténykedõ cella lehet a távolban: Link
Nem túl látványos csapadéksávok. Élénk kifutószelet is tapasztaltam a látható irányból: Link
A 4-es kép ugyanebben az irányban készült. Szépen készülõdött a légkör: Link Link
A nap egyre lejjebb ment, a felhõ egyre növekedett és távolodott, kezdett eltûnni az erõs fényforrás: Link
Az ekkor kb. százhalombattai cella csinos üllõje is növekedett: Link
Egy új torony növekedett a közvetlen közelemben: Link
A távolban egy kis humilis robbanásszerûen fölemelkedett, a tetejét süti a nap, az alját árnyékolja a távoli cella: Link
Hasonlítsuk össze az erõs kontúrú vizes részt az elmosódó jeges üllõvel: Link
A nap közben a felhõ mögé vonult, és igazából a látvány kezdett elfogyni, ezért ezután haza is jöttem: Link