Talán lenyugodott a légkör (Kuzminak adok igazat, ám a napló ügyében merev álláspontom van, azt hagyuk szárazon a lényegnek. Ám feleslegesnek éreztem a nagy érzelmi hullámokat, sértõdéseket, rossz emlékeket idézve elõ, apropó Kuzmi: Köszönöm, nagyon jól éreztük magunkat, pihenni csak este pihentünk, nappal keményen túráztunk), így foglalkozhatok a a Ritával.

Ami tényleg rendkívül kimélyülõ "Gilbert-szindrómás" H5 lett, ám a beharangozott apokalipszis elmaradt, hiába a Katrina lélektana kísérti amerikát egy ideig.
Az elõrék pedig tényleg becsapóak voltak, az irány ügyében nehéz pálcát törni, azt nagyon nehéz behatárolni, inkább az erõsség ügyében voltak fura "makacskodások", engem is elvezetve, sebaj a jó pap holtig tanul, he-he !