Igazad van. Úgy néz ki szubjektíven ítéltem meg az elmúlt évtizedek alapján az Alpok térségében a pozitív légnyomásnak és a zonalitásnak a kapcsolatát. Nincs kapcsolat. Erõsen zonális áramlás esetén is kialakulhat az átlagosnál magasabb légnyomás - lásd idei év januárja - vagy épp ellenkezlõeg. Ugyanez igaz akkor is ha blocking helyzet van. Lehet, hogy anticiklonok uralják az Alpokat, lehet, hogy ciklonális mezõ.
A vizsgálatot elsõsorban a január hónapra végeztem és 1659-ig visszamenõen vizsgáltam meg a légnyomási adatokat.
Viszont a rekonstruált légnyomási és geopotenciális adatok alapján rekonstruálható a 500 hPa-os szint alatti légréteg virtuális hõmérséklete, mely gyakorlatilag az adott légréteg középhõmérsékletével kvázi egyenlõ.
Ez az adatsor 1659-tõl havi bontásban a Kárpát-medencére vontakozóan már egy ideje birtokomban van nevet.

A tények kedvéért pedig:
(Az átlag alapjául az 1968-1996 idõszak szolgál, a zonális áramlás erõsségének meghatározásához a NARC ZI (saját zonális áramlási indexet használtam), mely szorosabb összefüggésben áll a Kárpát-medence térségének hõmérsékleti viszonyaival, mint a NAO index - elsõsorban telet tekintve. NARC ZI a Norvég-tenger térségi és Ibériai-félsziget keleti térségében lévõ légnyomás érétkek különbsége.)

Az Alpokban található Nagy Aletsch-gleccser és Gorner-gleccser is a 19. század közepéig növekedett az 18. sz. végétõl, 19. század elejétõl. Majd a 19. század közepétõl (úgy a 70-es évektõl) elkezdett csökkenni a mennyisége. Ebben a csökkenésben egy kisebb "megtorpanás" gyengébb csökkenés lépett vel a 20. század közepe táján.

Téli zonális áramlás a 19. századben egyre inkább erõsödni kezdett és az 1870-es években érte el a csúcspontját, ezt követõen a 20. század elejéig gyengült, majd ismét erõsödött egészen az 1930-as évek végéig. Ezt követõen újra csak az 1980-as évek végétõl erõsödött meg a zonális áramlás, mely a 2000-es évekre ismét tetõzni látszik (a 20. század elõttihez hasonló szinten).

Az Alpok térségében negatív légnyomási anomália uralkodott egészen az 1880-as évekig a 19. században. A pozitív légnyomási anomália a 1880-as évektõl az 1930-as évekig volt domináns, majd újra az 1990-es évektõl vállt meghatározóvá.

A 19. század elején a nyári és õszi virtuális hõmérsékleti értékek az átlagosnak megfelelõen alakultak, majd csökkeni kezdtek. A tavasz és a tél úgy fél fokkal volt hidegebb az átlagnál. A 19. század közepére mind a négy évszak közel fél fokkal volt hidegebb az átlagosnál. A 20. század elejétõl azonban közel fél fokot melegedett a tavasz és a tél is és az 1930-as évek végéig átlagoshoz közeli érétken mozgott, utána csökkent. Míg a tavaszi és téli középhõmérsékleti értékek csökkentek addig a nyár és az õsz melegedni kezdett.

Évi szinten a középhõmérséklet a 19. század végén kezdett el növekedni égészen az 1950-es évekig. Ezt követõen visszaesett egészen az 1980-as évekig.