Csak most reggel olvasom a 87-es óriás-havazásról szóló emlékeket.

Sajnos koromnál fogva talán pontosabbak az emlékeim.
Kicsit pontosítanék is.
Pénteken az ablakban Vissy Károly volt, és õ mondta, hogy szokatlanul nagy havazás lesz. Már akkor /péntek du./ kiemelte, hogy a hétvégén senki ne üljön kocsiba. Kicsit vicces is volt, mert utána este még elmentünk futni, és csodálatos csillagos volt az este, -4 fokban.
Reggel a napfelkeltét még lehetett látni, azután lassacskán szürkült az idõ. Nem felhõk érkeztek, hanem itt képzõdtek. 1/2 9-kor kezdett szállingózni, de ekkor még lehetett látni a napkorongott. Kb. 1/2 10-re aztán teljesen beborult és egyre intenzívebb hóesés lett. Délre már 4-5 cm. Délutántól fokozódott az intenzitás, és ez így ment aznap, egész szombaton, másnap, vasárnap, és valamikor hétfõn hajnalban állt el. Szombat délutántól erõsödött a szél és vasárnapra megbénult az élet. Siófokon se járt semmi, az emberek az úton gyalogoltak a jeges hófúvásban, mint 100 évvel korábban.
Egészen biztos, hogy nem Pesten volt a legtöbb hó. Én úgy emlékszem, hogy a Körmend-Záhony vonalban csökkenve 85-35 cm hó esett. Bp-en stimmelhet a kb. 50 cm. Nálunk 63 volt.
Az udvarban az ellapátolt hó 3 méteres falakat alkotott. A társasház, ahol laktam, úgy nézett ki, mint egy erõd, mivel a bejáraton kívül mindenütt ez a fal vette körül. Mai napig elõ-elõ szoktam venni az akkori fényképeket. Állok az ellapátolt hófal elõtt /nem hókupac, tübb tíz méteres fal!/, felnyújtott kezemben a hólapát, ami így éri el csak a hófal tetejét.
Csodás volt, de gyanítom, hogy nem fogok megérni síkvidéken még egy ilyet.