Globális jelenségek
Ebben az összeföggésben elfogadom a klímaváltozást, engem csupán az zavar, amikor ennek kapcsán ködösítés indul be. Mert a melegedés egyértelmû, s annak mellékhatásaival együtt beszélhetünk klímaváltozásról.
Egyébként szerintem nincs új a nap alatt, semmi olyan nem következik be, ami már ne lett volna, legfeljebb mindez a civilizázió keletkezése elõtt játszódott le, s nekünk alkalmazkodni kell, illetve az említett emberi tényezõket csökkenteni.
Éppen ezért írtam más kapcsán, hogy elfogadom az atomenergia pillanatnyi létjogosultságát, de ennek favorizálásánál is fontosabb a megújuló energia, amely bõven elégségesen rendelkezésünkre áll, csak még a hasznosítása nem megoldott. De 50-100 éven belül a technikai változásokkal elérhetõvé válhat, ám azt kell preferálni, s nem egy újabb veszélyforrást kialakítani. Átmenetileg persze rákényszerülhetünk, de csak ha közben mindez nem a megújuló energia-felhasználás elõl veszi el a forrásokat.
Az elõzõ gondolathoz visszatérve, pedig úgy gondolom, az elmúlt évtized pontosan megmutatta azokat a szélsõségeket, amikre a jövõben egyre inkább számíthatunk. A mérésekben - nyári, téli hõmérsékletek, csapadékok - benne van a jövõ, csak néha nehéz szétválasztani, ami még a múlt emlékeként jelenik meg az idõjárásunkban, ami már a jövõt jelzi. Gondolok a melegedõ nyarakra, a még válttozékonyabb telekre és a csapadék keletkezésének átalakulására. Azaz nagyobb súlyuk lesz a mediterrán ciklonoknak, s azok idõnkénti elmaradása súlyos aszályokkal fog járni. Tudom, mindez merész és hipotetikus, de az adatok ezt mutatják.
Egyébként szerintem nincs új a nap alatt, semmi olyan nem következik be, ami már ne lett volna, legfeljebb mindez a civilizázió keletkezése elõtt játszódott le, s nekünk alkalmazkodni kell, illetve az említett emberi tényezõket csökkenteni.
Éppen ezért írtam más kapcsán, hogy elfogadom az atomenergia pillanatnyi létjogosultságát, de ennek favorizálásánál is fontosabb a megújuló energia, amely bõven elégségesen rendelkezésünkre áll, csak még a hasznosítása nem megoldott. De 50-100 éven belül a technikai változásokkal elérhetõvé válhat, ám azt kell preferálni, s nem egy újabb veszélyforrást kialakítani. Átmenetileg persze rákényszerülhetünk, de csak ha közben mindez nem a megújuló energia-felhasználás elõl veszi el a forrásokat.
Az elõzõ gondolathoz visszatérve, pedig úgy gondolom, az elmúlt évtized pontosan megmutatta azokat a szélsõségeket, amikre a jövõben egyre inkább számíthatunk. A mérésekben - nyári, téli hõmérsékletek, csapadékok - benne van a jövõ, csak néha nehéz szétválasztani, ami még a múlt emlékeként jelenik meg az idõjárásunkban, ami már a jövõt jelzi. Gondolok a melegedõ nyarakra, a még válttozékonyabb telekre és a csapadék keletkezésének átalakulására. Azaz nagyobb súlyuk lesz a mediterrán ciklonoknak, s azok idõnkénti elmaradása súlyos aszályokkal fog járni. Tudom, mindez merész és hipotetikus, de az adatok ezt mutatják.