(Érdekes, akikkel tolmácsiak beszéltek váciakkal, azok közül senki nem érezte, pedig felsoroltak vagy 10-15 embert.)

"olyan érzés volt mintha az elején még gyenge majd hirtelen erõs lökés jött volna egyik irányból a másikba."
Hajszálpontosan ezt éreztük itt is.
Én elsõre is tudtam, mi van, felpattantam a székrõl, elindultam kifelé, amihez a szekrény elõtt kell elmenni. Na ekkor jött az erõsebb lökés, a szekrény meg megindult felém. Nem tudom, borult-e volna, de reflexbõl nekitámaszkodtam, s így(?) a helyén maradt.
Egy váza leesett a másik szobában. A faluban megrepedt egy vályogház fala (ami elvileg strapabíróbb!), meg két ablak kitört (állítólag, azt nem láttam). Sajnos sötétedett már, nem tudtam körbejárni, a fõúton a fölsõ kocsmáig jutottam el, tovább nem láttam értelmét. Ott nincs semmi külsõ kár a házakon. A gyárban történhetett valami, éjszakás mûszakban amúgy is kevesen vannak, meg annak kezdetén, amikor az eligazítások folynak pláne nem szoktak annyian kint dolgozni, mint most. Olyan kárrendezés feelingje volt, de nem derült ki, konkrétan történt-e valami.

Itt egyébként egyáltalán nem volt pánik. Kirajzott az utca, mint a felrúgott hangyaboly, de mindenki nyugodtnak tûnt, megszámolták a kéményeiket, aztán bementek.
A második lökésnek nagyon nagy hangja volt, attól ijedtem meg (meg a szekrénytõl), nem magától a rengéstõl. Az a hang tényleg hátborzongató, így rá gondolva nekem is libabõrös a hátam, de maga a rengés nem "rázott meg" lelkileg.