Mi több, a Kisalföld egy részérõl is elmondható ez, fõként a Gyõri-medence és Mosoni-sík területén, ahol az õs-Rába ill. az õs-Mosoni-Duna kanyargott kénye-kedvére a lecsapolásokig és szabályozásokig. Itt is (pl. Öttevény-Abda térségében) jól lehet látni az egykori medreket a szántók színébõl, a gyakran csak pár dm-es terepszint-változásokból.
A Tisza és mai nagyobb mellékfolyói már a pliocén idején is t-k a mai fõ irányukban folytak ÉK-DNy irányban keresztül a "Tiszántúlon", és kb. Szegednél volt völgyének alsó kapuja is, ám medencéjénak nagyobb kiterjedése és kisebb esése miatt jóval rakoncátlanabbul vándoroltak az õs-medrei, mint a Dunának, amit a dunántúli dombvidékek határozottabban vezettek - akkor még Gyõr után Zala megyén át a lassanként összeszûkülõ Szlavón-beltóba.

Nano: létezik ilyen, ha nem is animált formában, a Cartographia készített képsorozatot a Kárpát-medence vízhálózatának kialakulásáról. E szerint a Tisza felsõ szakasza csak a holocén kezdetén, az Ecsedi-láp és a Szernye-medence egyidejû süllyedésével fordult ÉNy-ra V. namény felé, és még a középkorig jellemzõ volt a fõmeder ide-oda vándorlása.