Vergiliusnak sok, bizonyára régi megfigyeléseken alapuló néphiedelmeket felidézõ csillagászati jellegû leírása van, kettõt még idézek nem állhattam meg laza
Az egyik rövid, talán nagy "szabadszemes" napfolt megjelenésére utal, nem tudom
Ebben is útmutatód a Nap. Õ, kire fogni ki merné,
Hogy hamisan jósol? Hisz elõre jelenti, ha gyászos
Forradalom, furfang, avagy orvul háboru zendül.
Hisz Rómát is szánta, mikor tõr verte le Caesart,
Mert ragyogó képén vak rozsda futott el azonnal
A másik hosszabb a napfény színváltozásaihoz fûz intelmeket
És jeladónk a nap is, ha kel és ha lebúvik a vízbe;
Elkísérik a nem-kétséges jósjelek útján
Már kora reggeltõl csillag-gyúlás idejéig,
Így amidõn szeplõk fedezik feljöttekor arcát,
Búvik a felhõkbe s fél képével fut elõled:
Záporesõ lesz, mert veteményre, baromra s a fákra
Baljós déli szelek támadnak a mély habözönbõl.
Vagy ha kivirradván, szétszórt sugarak hasogatják
Át a tömött felhõt, és sápatagon felocsúdik
Közben a Hajnal Títhónus sáfrányvörös ágyán:
Haj! levelek többé nem védik meg puha szõlõd,
Oly rémes jégorkán fog pattogni tanyádon.
Tudni kivált azt kell, miután, megjárva Olympust,
Hajlik alá, képén mint kezd káprázni a sok szín,
Számos változatát ugyanis lesi gyakran az ember:
Így amikor lángrõt, szél lesz, ha sötétlila, zápor,
Hogyha pedig tüzes izzását foltok feketítik,
Akkor esõt-orkánt együtt láthatsz kerekedni.
Ámde ha fénylik a tányér fenn, amidõn ragyogását
Hozza vagy elviszi, félned kár ítéletidõtõl,
Északi tiszta szelet látsz csak táncolni az erdõn.
Fényteli fellegeket honnét hajt végül a felszél
Bocs, eleget locsogtam, eldugultam kacsint