Kanadában viszonylag könnyû dolguk volt a légkondival. A Nagy-tavak partján fekvõ városok alkalmazzák ezt a módszert ha jól tudom. Toronto ebben a legnagyobb "felhasználó". Köszönhetõen az Ontario-tó geológiai adotságainak, már a parttól nem messze nagy mélységbõl tudnak kiemelni 2-3°C-os vizet a nyár közpén is, amelyet közvetett módon a légkondicionáló-rendszerbe juttatnak. Így valóban rengeteg energiát spórolnak meg. Azonban ehhez kell egy megfelelõen nagy tömegû vízforrás, és oda kell figyelni tisztaságának védelmére is. Ez nálunk, ahol bár sok a rétegvíz,ez minden bizonnyal nehezebben valósítható meg.
Gyuri (Verplét) alkalmazta is ezt a módszert azt hiszem, amikor a fúrott kút hideg vizét kötötte a fûtésrendszerre.
KP, továbbra sem értem teljesen hogy miért zárkóztok el annyira az atomerõmûvektõl. Jelenleg, és az elkövetkezõ évtizedben (de inkább 2-ben), ez kínálkozik az egyettlen olyan energiatermelési módszernek, mellyel kielégíthetõek a szükségletek. Nem rendelkezünk olyan zöldáram-technológiával ami ezt megoldaná (még akkor sem ha most hírtelen mindenki spórolna mint az állat) Vagy ha igen, akkor a befektetett energia/pénz nagyságrendileg annyi mint amennyit kitermelne. A legfontosabb most a CO2 emisszió drasztikus csökkentése lenne, ez pedig a nukleáris energia nagyobb mértékû bevonása nélkül lehetetlennek tûnik. Persze kimerül az is, de van 30-40 évünk mire át kell állni teljesen a zöldenergiára.