Valóban nem a szokásos lombelszíneződés folyik. A Gerecsétől, a Börzsönyön át majd mindenütt általános a lombhervadás. A Gerecsében inkább foltosan láttam, míg a Börzsönyben szinte az egész hegységben jellemző. Ez gyakorlatilag tartósan aszályos nyarak jelensége lenne, mint 2007-ben amikor a cserháti akácosok, cseresek, nagy területeken, augusztusra teljes lombvesztéssel védekeztek az extrém forróság ellen. 
Most is állományszinten csontszárazra égett a lombozat, csak hogy ősszel, szeptember végére, október elejére jelentkezett tömegesen. Ilyet nem tapasztaltam az elmúlt 25 évben a Börzsönyben.
Főleg a kocsánytalan tölgyesek, cseresek, fiatal gyertyánosokon tapasztalható és leginkább déli, délkeleti, délnyugati kitettségekben. Bár a Nagy-Inóc 800-825 méteres gerincrégiójában a délre néző szubmontán, montán bükkösök lombozata gyakorlatilag egységes vörösbarnára sült, csörög az erdő ha fúj a szél.
A kisebb besugárzási szöggel rendelkező északias, nyugatias kitettségekben érdekes módon csak a lombkorona felső része égett meg, pl. a völgyoldalak bükköseiben is, míg az alsó ún. árnyéklombozat normális őszi színeződést mutat.
A jelenség oka mögött nem a csapadék összmennyisége áll, mert a nyarat nézve még az enyhe aszály fokozatot sem éri el. Az eloszlás azonban messze nem volt egyenletes. A tartós AC helyzetek, a tartós délkeleti légáramlás (szárítás!), a tartós magas UV sugárzás, a Magas-Börzsönyben a nyárra vetített +2,5-3 C fokos (!) középhőmérsékleti anomália (április vége óta magas T. max-ok!) és a nagyon alacsony Rh értékek (légköri aszály) együttes hatása állhat a háttérben.