A kulcsszó ebben az esetben a hőtehetetlenség. Sajnos az a helyzet, hogy amíg Európa és az időjárásunk szempontjából releváns tengerek végre át tudnak hűlni annyira, hogy értékelhető téli helyzetek álljanak össze, erre (mint az elmúlt télen is láthattuk) rámehet a meteorológiai tél teljes első fele is. Példának okáért Pozsonyban, ha jól emlékszem, idén január 20-ig kellett várni a legalább ideig-óráig megmaradó 1-2 cm-es hóra. A legpofásabb téli helyzetek - értelemszerűen - februárban és márciusban jöttek, sőt - ha az ember fia nagy havakról álmodik - akkor bizony ott van még az április, annak is az utolsó harmada, amikor ugyebár a magyarországi hegyekben az elmúĺt 3-4 év során akár 40-50 cm vizes hótömeg zúdult a már javában zöldbe borult fákra, ami igencsak bizarr látvány volt. A poén tehát röviden az, hogy rétestésztaként a végtelenségig nyúló késő ősz/indián nyár kombináció okán sem kell, hogy levesbe aprítandó kellék legyen a télből. Egyszerűen csak később jöhet meg, mint amit a naptár alapján az ember - joggal! - elvárhatna. A téltemetéssel pedig ráérünk fél év múlva, amikor elmúlik a késő tavaszi hóviharok esélye (is). kacsinthavazas