Naszóval!
Délelõtt átvonult egy záporlánc Lenti térségén, Tormaföldérõl néztem végig Link , ahogy a szemközti domb eltûnt az esõfüggönyben.
Aztán kiderült az ég, egész nap sütött a nap, és az északias szél nyírta ki a labilitást Link , de ez a kinyíródás este felé közeledve egyre gyengült a szél gyengülésének köszönhetõen Link , aminek jeleként az ország közepén tomboló zivatarok láthatóan egyre közelebb erõszakolták magukat keletrõl, sõt, délre is egyre több cella alakult ki.
Naplemente elõtt nemsokkal keletre elkezdett felfelé menni egy elõször ártalmatlannak tûnõ gomoly Link Link
Amikor a csúcsa bebújt az elõzõ dögüllõ maradványa mögé Link , akkor már sejtettem, hogy itt lesz valami.
Lett is, egyre feljebb kúszott a cella teteje Link , nagyon mókás volt, ahogy a keskeny kis torony ment felfelé mint a golyó.
Aztán mellette is kinõtt egy, a keskeny cellánk pedig elkezdett szétterülni Link , és egyre impozánsabb látványt nyújtani a naplemente fényében (innentõl nem volt szívem kicsinyíteni a képeket)
Csodaszép volt Link Link , viharvadász buszunk is rohant felé Link
Teljesen egybeforrt a két cella Link
Mellette jobbra elkezdtek nõni kisebb tornyok Link
Ez pedig a vége a napnak, lilában úszott a zivatarfelhõ Link