Ismétlem: épp az általad is hivatkozott szerzõ mai álláspontja, hogy a jelenlegi viszonyok (és a jelenlegi rézárfolyam) mellett szerény nyereséget hozna a vállalkozás, de hosszú távon jelentõs kockázatot hordoz.

Az utolsó mondatodban semmiképpen sincs igazad, éppen a közelmúltben fordultak nagyot a preferenciák e téren. Jómagam az illetékes állami intézménynél dolgozom, ahol tavaly óta gõzerõvel készítjük a hosszútávú nyersanyag-stratégiát megalapozó, ill. a bányászati koncesszióknak az állam számára elõnyös kiadását lehetõvé tévõ elemzéseket. A megelõzõ 10-20 évben ilyen tevékenység tényleg nemigen folyt. Azt viszont muszáj elfogadni, hogy adottságaink folytán nem leszünk sem második Kuvait (olajjal), sem második Chile (rézzel), sõt, még második Izland sem (termálenergiával).