Régebben (még az átkosban) volt néhány kizárólag a Balatonra vonatkozó stratégiai irányelv. A Balaton most is csak azért létezik. Pl: a Balaton vízgyûjtõjérõl a tisztított szennyvizet is vízgyûjtõn túlra kell elvezetni. Bármi változtatást csak ennek az elvnek a figyelembe vételével lehetett csinálni.

Most a zunijó megszigorított mindent. Felesleges kibocsátási határértékeket írt elõ általános esetekben, amit csak a közszolgáltatókon lehet számon kérni. Egyes nagy (potenciális és tényleges) szennyezõk (ne kelljen sorolni a listát és az eseteket, mert a gatyát leperlik rólam) a beépített törvényi kiskapuk miatt szabad kezet kaptak és kapnak: büntetlenül tehetnek bármit. Nem részletezem, mert nem akarok további ötletet adni a szennyezõknek.

Mint 2000 éve: a törvények betû szerinti értelmezésével lehet a legnagyobb igazságtalanságokat elkövetni. Ha valamelyik hatóságnál valaki nem a törvény szellemét képviseli valaki, bármilyen (pl. személyes anyagi) okokból, bármelyik természetes vízbe bármilyen nagy kockázattal járó tisztított szennyvíz bebocsátást engedélyeztethet. A pénznek igen nagy hatalma van.

Csak annyit az elõzõkrõl, hogy az ország hatodik legnagyobb (természetes) állóvize, a szarvasi Kákafoki holtág, 30 km hosszú, 130 Ha, amely néhány éve a Tisza tónál nagyobb vonzerõvel (idegenforgalommal) rendelkezett, ma egy szennyvízcsatorna, amit horgászok, nyaralók messzire kerülnek. Itt a környezetvédelem azonos a környezetszennyezõ védelemmel.