Az elmúlt néhány napot Rovinj ban töltöttem családommal, az Adria partján. Jó kis ízelítőt kaptam a mediterrán klímabol. Kozbevetoleg megjegyzem, hogy ritka szép helyről van szó. Félszigetre épült velences óváros, körülötte több romantikus kikoto és sziget, a környéken számos különböző, ráadásul díjtalan strand, szépen gondozott, ősfás parkok. Mindenkinek csak ajánlhatom. 
Viszont eszembe jutott, vajon a sok szépség ellenére tudnék e ilyen helyen élni. Aki tengerparton meg nem élt át meleg, nyári időt, nem is tudja, milyen az. A hőmérséklet ugyan nem volt különösen magas, 30, 32 fok. Éjszaka viszont nem ment le a T meg 20 fokig sem. És ez a meleg annyira párás, gőzös, amilyet mi itthon még fülledtnek mondott időben sem tapasztalunk. Keddre virradó éjszaka kaptunk ugyan egy közepes zivatart északnyugatrol, pár órás esőt, ami másnapra kissé felfrissitette a levegőt. De a nagy szél, ami itthon jellemezte ezeket a napokat, az Isztria félszigetre már nem ért el. Szerda délután ismét akkora para volt, amilyen idehaza őszi kodok előtti este szokott lenni. A szállásunkon csak legkondival lehetett kibirni. Az ilyen idő hónapokon keresztüli elviselesehez speciális lelkialkat kell. Ezért annyira más a mediterrán ember, pl az olasz, mint a közép európai.