Az ember most is megsajduló szívvel emlékszik a régi nagyokra: elsősorban Vissy Károlyra és Aigner Szilárdra. Az előbbi igazi, régi vágású tudós volt, erős ismeretterjesztő vénával. "Meteorológiai iskolája" nekem is megvan. Soha nem felejtem gesztusait, sajátos, magyarázó stílusát. És azt sem, hogy minden jelentését úgy fejezte be: "ezzel megköszönöm megtisztelő figyelmüket"
Aignerben nagyobb volt a teátrális véna, jobban engedett a népszerűségnek, de ő is nagy tudományos kaliber volt, semmi kétség. GFS interpretációi sokszor megkérdőjelezhetők voltak, de nemegyszer előfordult, hogy hosszabb távon ő találta el legjobban a dolgokat. Neki a "derűs napot" volt a névjegye.
És a többiek is hiányoznak: H. Bóna Márta, Bártfai Erzsébet, Németh Lajos, Török László, Jenki Szilvia és még mások. Nagy nosztalgiával gondolok a Petőfi rádió egykori, 13 óra 45 perckor kezdődő Időjárás és vízállásjelentésére, amit tizen és huszonéves koromban naponta meghallgattam.
A "királyi" tv adókat általában nem nézem, Tamás jelentéseivel ezért ritkán találkozom. Neki bírom a stílusát, bár inkább a melegnek szurkol.
Mióta tag vagyok, a Metnet-ből informálódok, meg közvetlenül a modellekből.
De néha jó lenne egy "békebeli", jó kis időjárás-jelentés. Főleg, ha sarkilevegő-betörésről szól...