Na, álljunk csak meg egy szóra! Az időjárási anomáliákat közvetlenül mindig valami légkörzési anomália okozza. Szakszerűek akkor vagyunk, ha legelőször is ezt a légkörzési rendkívüliséget írjuk le. A mostani, szokatlan időjárás cirkulációs oka egy, a kontinens középső sávjába hónapokra beállt magasnyomású gerinc, mely minduntalan kiújuló észak-európai, skandináv anticiklonokban nyilvánul meg. A gerinc előoldalán folyton mély ciklonok képződnek és vándorolnak a Fehér-tengertől az orosz-kazah határvidékig, ezek hátoldalán ismételten sarki, hideg légtömegek árasztják el Oroszország európai területét. Moszkvában idén aligha beszélhetnek korai, meleg nyárról. Ebből a hideg légtömegből térségünk csak ritkán, és keveset kap.
A gerinc hátoldalán ugyanakkor mérsékelt ciklontevékenység zajlik az óceáni partvidéken. Itt félblokk-szerű képeket látunk, de az egész túlontúl messze nyugaton van ahhoz, hogy a hűvös, óceáni légtömegek elérhessenek minket. Arra viszont jó ez a felállás, hogy a kontinentális AC, ill. a jellegtelen bárikus mező területére meleg, időnként nedves, labilis egyensúlyi állapotú levegőt pumpáljon. Innen van időjárásunk nyárias, záporokkal-zivatarokkal tarkított jellege. Időnként a gerinc "feje" teljesen le is fűződik, így az észak-európai anticiklontól délre összeér a keleti és a nyugati alacsony nyomású terület. Ez fenntartja, stabilizálja a térségünket uralma alatt tartó sekély alacsony nyomású mezőt. Igazi nyárközepi szinoptikai kép így május végén, és valami elképesztően stabil.
Hogy az ilyesminek mi a kapcsolata a széndioxid emisszióval, bizonytalan dolog. Nem egyszerűsíthetjük le a dolgot az utca színvonalára: "hú, de meleg van, itt a globális felmelegedés!"