Igen, a görbékből is lehet látni, legalább is azt, hogy a magasban meddig terjed a labilis sáv, illetve milyen "vastag" (minél magasabbra ér és minél vastagabb, annál jobb).
A bal oldali vastag fekete vonal a harmatpont, a jobb oldali a hőmérséklet, és van ott még egy vastagabb szürke vonal. Ahol az a hőmérsékleti görbétől jobbra van (vagyis melegebb a levegőnél), akkor ott labilis a légkör, ahol attól balra, ott stabilis. A két görbe által határolt terület adja a CAPE-t (labilis terület nagysága), és a CIN-t (stabilis terület nagysága, ez utóbbi most 0 volt). A hőmérséklet és harmatpont különbségéből pedig a nedvességtartalomra lehet következtetni (ahol közel fut egymáshoz a két görbe, ott nedves, ahol távol, ott szárazabb a légkör).

Oldalt fent még fel van tüntetve pár labilitási index:
SHOW - Showalter-index, 0 alatti a labilis
LIFT - Lifted Index, szintén 0 alatti a labilis
SWET - ez egy mindenféle szorzókkal számolt index, hőmérsékletet, harmatpontot, szélirányt és szélsebességet is figyelembe vesz, főként a szupercellás zivatarokhoz és tornádókhoz jó mutató: Link
KINX - K-index, különböző szintek hőmérséklete és harmatpontja alapján számolják, 30 körüli vagy feletti érték már jó zivatarokhoz: Link
CTOT - cross-totals, a 850 hPa-os harmatpont és az 500 hPa-os hőmérséklet különbsége
VTOT - vertical totals, a 850 hPa-os és 500 hPa-os hőmérséklet különbsége
TOTL - total totals, az előző kettő összege, a gyakorlatban főként ezt szokták használni, 50 körüli vagy feletti érték már jó
PWAT - kihullható víz