jaurinum:A beidegzõdésekrõl alkotott véleményeddel teljesen egyetértek. Ennnél sokalta károsabbakról sem lehet az embereket "leszoktatni".
De didaktikai értelemben nem az a kunszt, ha a téma iránt érdeklõdõ laikus embernek tudok újat mondani, hanem ha a nem különösebben érdeklõdökben tudok szikrát gyújtani.
Ez pedig csak õszinte lekesedéssel, téma iránti szeretettel, alázattal és hitelességgel megy.
Volt régen kis hazánkban egy népmûvelés nevû valami, aminek nagy mesterei lábáztató, fáradt vájároknak is képesek voltak egyórás, tátott szájú elõadásokat tartani pl. a Kilimandzsáróról.
Ez mind csak az elõadó személyes varázsától és némi pedagógiai érzékétõl függ.
S így még az is érdekes lehet, milyen történeti okai vannak annak, hogy a Visegrádi-hg közepén és peremén Pilis- elõnevû községek fekszenek vagy markánsabb földrajzi határok nélkül, mi okból lehet ilyen közeli szomszéd egy látszólag egyetlen tájnak tûnõ hegyvidék.
S ha legközelebb valaki, mondjuk Csobánkáról a Dobogókõre megy még az is feltûnhet, hogy a Kétbükkfa- nyereg után az eddig fehér "kavicsok", sötét szürkére váltanak.
És az már örömforrás lehet, ha elmondhatom másoknak az okát.
Na persze ez nagyban függ hogy onnan fentrõl, kézivezérléssel mire akarom az embereket kalibrálni.
Ha annyi elég, hogy betudjon állni az Auchan pénztárhoz és megtalálja a pénztárcáját, nos akkor sokkal nehezebb dolgunk van ismeretterjesztés ügyben.
Ilyenkor pesszimistán visszavonulhatunk tudományunk fellegváraiba és lesajnálón veregethetjük vállon, mégis kitartó szakmaibeli társainkat: csináld csak úgy sincs semmi értelme.
Pedig talán ilyen közegben kellene megtöbbszöröznünk erõfeszítéseinket, hogy ne csak geográfusok és biológusok különböztethessék meg egymástól az ált. iskolai ötödikes földrajos névanyagban is szereplõ Pilist és Visegrádi-hegységet.