Az "örök élet" dologgal mindössze egy kis bibi van. A halálért sejtszinten felelõs genetikai anyag az ún. teloméra, ami a kromoszómák végén van. Ezek a telomérák olyan ismétlõdõ szakaszokból állnak, melyek az idõ múlásával letörnek, így megrövidül a teloméra. Azért, hogy egy sejt ne álljon neki esztelenül burjánzani, ezek a kis szakaszok felelõsek, azzal hogy idõben megölik a sejtet. Ha nem volnának, akkor a rák gyakoribb lenne a fogszuvasodásnál...
Másrészt az, hogy nálunk oxigén alapú az élet, azt is jelenti, hogy a rengeteg tápanyagégetés során olyan oxidok keletkeznek a sejtekben, amelyek mérgek, vagyis ezek felhalmozódása is határt szab a létezésnek. Pontosan ez az oka annak, hogy pl. az aszkéta életmódú (baromi keveset evõ) szakik kissé tovább élnek az átlagembernél.

Olyan nincsen, hogy meggazdagodás vágya, mivel minden "vágy" a szaporodás sikerességéért létezik csupán. A gazdag, hatalommal bíró ember (elsõsorban férfi) sokkal több utódot hagy hátra, mint a szegény! Gondolj csak egy keleti uralkodó háremére, ahol a gyerekek száma százas nagyságrendû!

Azzal, hogy mosok, takarítok, stb. örömet szerzek magamnak és az uramnak, amivel meg pozitívan befolyásolom a saját életem kilátásait is. A saját kezûleg elvégzett munka, ha látom, hogy értelmes és jó eredményt hozó tevékenység, olyan örömforrás tud lenni, mint a halo-vadászat. Halo nincs minden nap, ám jó ebédet rakni az uram elé bármikor nyújthat rengeteg jó érzést, ami nem helyettesíthetõ semmivel. Ha "rabszolga" takarítana, abban úgyis találnék kivetnivalót...