Többen említették itt a 25 fokot, mint a komfortérzés felsõ határát. Tökéletesen igaz, én is így látom. Átlagos páratartalmat és szélsebességet feltételezve, valamint figyelembe véve a mi antropológiai jellegzetességeinket, kb. 25 fokig a szervezetnek nem kell hûtõ mechanizmusokat mûködtetnie. Efölött a hõmérséklet fölött a vegetatívum fokozatosan alarm állapotba kerül az állandó testhõmérséklet fenntartása érdekében. A bõrerek kitágulnak, és verejtékezés indul be. Mindennek az a célja, hogy hõleadás és párologtatás révén hûtse a vért, a szöveteket. A "klímaberendezés" mûködése azonban nincs ingyen, az energiát igényel. Ezért vagyunk levertek, s érezzük kellemetlennek a 27-28 fokot, fõleg így tavasz végén, nyár elején. Késõbb a szervezet nagymértékben akklimatizálódik, s a 30 fokon, amitõl május végén "meg akartunk dögleni" ,augusztusban már csak röhögünk. laza