Szerintem komoly csapás esetére tök felesleges a katasztrófaterv...
Mondjuk a nagy földi kihalásokat eddig mindig túlélte valahogy maga az Élet, ám számtalan, mai leszármazási vonallal nem rendelkezõ családok voltak korábban, melyek egy az egyben tûntek el. Ki tudja, mit hoz a jövõ? Készült egy könyv (azt hiszem, valamelyik okostévén film is lett belõle), amelyben a földi élõvilág jövõjét próbálták tudományosan elõfantáziálni. Vad jövõ a címe (honlapja itt van: Link ), eléggé gyerekes maga a könyv, a filmet csak egyszer láttam sok éve, az kicsit részletezõbb, ám nagyon nagyon kicsike szelete csak a lehetséges jövõképeknek ez a világ, annak ellenére, hogy igen jónevû és sok könyvvel bíró paleontológus a lényegi szerzõje. Nyilvánvalóan semmilyen mennyiségû mai információval nem lehetünk képesek egy biztos jövõbéli állapotot modellezni, azt azonban könnyebb megmondani, hogy melyek azok az élõlények, amelyek nem lesznek képesek rövid távon sem fennmaradni... Elsõsorban a specialisták azok, amelyekre könnyen rájár a rúd. Minél inkább élõhely-, táplálék-, stb. specialista egy faj, annál nagyobb eséllyel hal ki. Ebbõl a szempontból nézve az ember ma már egy rettentõen nagy tûrõképességgel bíró generalista, azaz igyen jól tûri a nagyobb külöbségeket is az életkörülmények változásai miatt. Ha csak egy inuit és egy bushman életkörülményeit hasonlítod össze, ez egyértelmû. Igaz, hogy a bushman rohadtul fázna a Beaufort-tenger mellékén, ám ha lenne egy prémes ancúgja, túlélné, tudna táplálkozni, szaporodni is.
A lényegre visszatérve, nem valószínû, hogy az ember csak úgy kihalna, ahhoz eléggé komoly, teljes Földet érintõ katasztrófának kellene történnie. Lecsökkenhetne a létszáma a 70 000 évvel ezelõttihez hasonló arányúra, de a kihaláshoz nagyon alapos indok kell egy generalistának. A technikai és tudásbéli feltételeink adottak ahhoz, hogy szinte mindent túléljünk, amit a bolygónk túlél.