Újabban elég sokat olvasok evolúciós pszichológiát, s egyre inkább az a meglátásom, hogy sok olyan elméletet támogat független kutatásaival e tudományág, melyben a jelenleg elfogadott emberi leszármazási vonal szerepel. Mindezeket támogatja még a mitokondriális DNS elemzése is. Borzasztó gyorsan fejlõdõ tudományokról van szó, ahol nehéz állandóan szinten maradni az újdonságok ismeretével. Fõleg egy ilyen kicsike országban, ahol jó, ha a 4-5 éves kinti könyvek megjelennek magyarul. Mégis egyre jobban látszik, hogy a fejlõdésünk milyen lépcsõfokokon ment keresztül, milyen hatások befolyása alatt lettünk azzá, akik most vagyunk.
Visszatérve a mitokondriális DNS-re, pont ezen vizsgálatok segítségével fedezták fel azt a "bottleneck"-et, amikor a Földön cirka 10.000 ember élt csak, kb 70-75.000 éve. Ennek az okát egy akkor volt, mai felfgás szerint elképzelhetetlenül hatalmas vulkánkitürés okozta, mégpedig a Toba (Szumátra szigetén) kitörése, a kitörés VEI 8-as volt - az 1980-as Heléna-féle kitörés 1 köbkilométer cuccot dobott ki, a Pinatubo 1991-ben 10-et a Tambora 1815-ben 100-at, a Toba cirka 2800-at! - szóval ennek olyan drasztikus éghajlati hatása volt, kb. 5 fokos, hosszú éveken, esetleg évtizednyi idõn át fennálló hõmérsékletcsökkenéssel, ami miatt rettentõen beszûkült az emberiség létszáma. Az elmélethez még alátámasztásként jön egy olyan elmélet is, miszerint nem egyszer, hanem kétszer rajzottunk ki Afrikából, másodszorra a Toba katasztrófát követõen az újra felszaporodó népesség tette meg az utat egészen Szibériáig, Ausztráliáig, s javarészt ennek a második kirajzásnak a nyomán élünk mi ma most.