Csillagászat és űrkutatás
Én is egyet kell értsek. Nem hiszem, hogy van olyan meteorit, ami pont egy benzinnel lelocsolt avarkupacba esne...
Mondjuk pont azon a vidéken volt történelem elõtti becsapódás, amit mind kráter (ma tó), mind az emberi emlékezet megõrzött.
Kb. 2400-2800 évvel ezelõtt a Balti-tengeren a mai észt és lett partok elõtt egy Saaremaa nevû szigeten nagy méretû meteorit hullott alá, kráterét ma tó tölti ki. A legendákban természetesen szerepel, pl. a Kalevala említ egy eseményt, amikor a Nap belezuhant egy tóba, mindent felgyújtott a közelében. Az észt mítoszok arról mesélnek, hogy egy isten repült a sziget felett, nyomában tûzvész támadt, felforrt a tenger, s elpusztultak az ott élõ emberek. A mítosz pontosan azt az irányt jelöli meg a meteorit érkezéséül, amelyrõl a geológusok is megállapították, hogy valóban érkezhetett.
Régészeti vizsgálatok során kiderült, hogy az akkoriban sûrûn lakott vidék jó néhány generáció idõtartamára elnéptelenedett, s találtak egy erõdített falut, amely a valószínûsített meteorithullással egy idõben égett le. A becsapódás ereje mintegy 20 kilotonna TNT-nek megfelelõ volt.
Ne feledjük, hogy a Kalevala elsõsorban karéliai gyûjtésbõl származik, így az ott élõk valóban megemlékezhettek az egykori meteoritról:
"Száll alá a tûzsziporka,
A piros sugár suhogva,
Végigvillan az egeken,
Átsüvölt a fellegeken,
Kilenc égen végigszárnyal,
Hat tarka tetõsön által,
Szétrepedt az ég lyukakra,
Mind a mennybolt-ablakokra."
A Kaali meteorit egy nagy (110 méteres átmélrõjû) és 8 kicsi krátert képezett mintegy fél négyzetkilométeres területen, a nagy kráter közepét ma tó tölti ki. Az itt lezuhant meteoritból nem nagyon maradt semmi, maximum néhány gramm anyag élhette túl a becsapódást. A tavat szent helyként tisztelték még a kora középkorban is.
Észtországban még másik meteoritkráterek (Ilumetsa kráterek) is vannak, amelyek keletkezése idején még lakaltan volt a vidék (mintegy 7500 éve), ám valamiért mégis égbõl alázuhant gonosz lények halálával azonosítják a mítoszok e helyeket, s említik pl. az Ördög Sírja néven.
Mondjuk pont azon a vidéken volt történelem elõtti becsapódás, amit mind kráter (ma tó), mind az emberi emlékezet megõrzött.
Kb. 2400-2800 évvel ezelõtt a Balti-tengeren a mai észt és lett partok elõtt egy Saaremaa nevû szigeten nagy méretû meteorit hullott alá, kráterét ma tó tölti ki. A legendákban természetesen szerepel, pl. a Kalevala említ egy eseményt, amikor a Nap belezuhant egy tóba, mindent felgyújtott a közelében. Az észt mítoszok arról mesélnek, hogy egy isten repült a sziget felett, nyomában tûzvész támadt, felforrt a tenger, s elpusztultak az ott élõ emberek. A mítosz pontosan azt az irányt jelöli meg a meteorit érkezéséül, amelyrõl a geológusok is megállapították, hogy valóban érkezhetett.
Régészeti vizsgálatok során kiderült, hogy az akkoriban sûrûn lakott vidék jó néhány generáció idõtartamára elnéptelenedett, s találtak egy erõdített falut, amely a valószínûsített meteorithullással egy idõben égett le. A becsapódás ereje mintegy 20 kilotonna TNT-nek megfelelõ volt.
Ne feledjük, hogy a Kalevala elsõsorban karéliai gyûjtésbõl származik, így az ott élõk valóban megemlékezhettek az egykori meteoritról:
"Száll alá a tûzsziporka,
A piros sugár suhogva,
Végigvillan az egeken,
Átsüvölt a fellegeken,
Kilenc égen végigszárnyal,
Hat tarka tetõsön által,
Szétrepedt az ég lyukakra,
Mind a mennybolt-ablakokra."
A Kaali meteorit egy nagy (110 méteres átmélrõjû) és 8 kicsi krátert képezett mintegy fél négyzetkilométeres területen, a nagy kráter közepét ma tó tölti ki. Az itt lezuhant meteoritból nem nagyon maradt semmi, maximum néhány gramm anyag élhette túl a becsapódást. A tavat szent helyként tisztelték még a kora középkorban is.
Észtországban még másik meteoritkráterek (Ilumetsa kráterek) is vannak, amelyek keletkezése idején még lakaltan volt a vidék (mintegy 7500 éve), ám valamiért mégis égbõl alázuhant gonosz lények halálával azonosítják a mítoszok e helyeket, s említik pl. az Ördög Sírja néven.