Karácsony
Kosztolányi Dezsô

Ezüst esôben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sûrû;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gôzöl a tejsûrû.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezôket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyôszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörbôl bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.