Bioszféra
Krónikus lyme (Dr. Lakos András): Link
"ÖSSZEGZÉS: Van egy egyre kiterjedtebb csoport, orvosok és laikusok szövetsége, akik azt hiszik,
hogy szinte minden betegség, aminek
nem tudjuk az okát, a „krónikus Lymekór” megnyilvánulása. Ez a tudományos
gondolkodással sújtott szakemberek számára abszurdum. Nagy kérdés, hogy azok
az orvosok, akik ezt az elképzelést támogatják, valamennyien szélhámosok-e, akik
anyagi érdekeltségből vallják ezt a teóriát,
vagy talán rájöttek, hogy a sok, hasonló
tüneteket panaszoló beteg nagy része
javul a nagy dózisú, elhúzódó, kombinált
antibiotikumkezelésektől. Egyszerű logikai hiba (ha az antibiotikum használ, akkor
igazolódott a borreliafertőzés) révén megszületik „krónikus Lyme-kór” diagnózisa.
Három olyan lehetőséget találtam, ami
megmagyarázhatja ezt az elképzelést. Az
egyik a gócbetegség, ami talán a leggyakoribb oka ennek a bizarr tünetegyüttesnek. Ez
antibiotikumokkal ugyan nem gyógyítható,
de átmeneti javulás a kezelés hatására gyakori. A másik a Lyme-betegségben adható
antibiotikumok neuroprotektív hatása,
a harmadik a minociklin (és állatkísérletek
szerint a doxiciklin) immunmoduláns hatása, ami a sclerosis multiplex progresszióját
késlelteti. Hogy e három tényezőn túl van-e
még más is, illetve a három lehetőségnek
milyen arányban van szerepe a téveszmék
kialakulásában, ma még nem tudjuk."
Egy éve meglehetősen felháborított a fenti cikk. Azóta sajnos/szerencsére kezdek neki igazat adni.
"ÖSSZEGZÉS: Van egy egyre kiterjedtebb csoport, orvosok és laikusok szövetsége, akik azt hiszik,
hogy szinte minden betegség, aminek
nem tudjuk az okát, a „krónikus Lymekór” megnyilvánulása. Ez a tudományos
gondolkodással sújtott szakemberek számára abszurdum. Nagy kérdés, hogy azok
az orvosok, akik ezt az elképzelést támogatják, valamennyien szélhámosok-e, akik
anyagi érdekeltségből vallják ezt a teóriát,
vagy talán rájöttek, hogy a sok, hasonló
tüneteket panaszoló beteg nagy része
javul a nagy dózisú, elhúzódó, kombinált
antibiotikumkezelésektől. Egyszerű logikai hiba (ha az antibiotikum használ, akkor
igazolódott a borreliafertőzés) révén megszületik „krónikus Lyme-kór” diagnózisa.
Három olyan lehetőséget találtam, ami
megmagyarázhatja ezt az elképzelést. Az
egyik a gócbetegség, ami talán a leggyakoribb oka ennek a bizarr tünetegyüttesnek. Ez
antibiotikumokkal ugyan nem gyógyítható,
de átmeneti javulás a kezelés hatására gyakori. A másik a Lyme-betegségben adható
antibiotikumok neuroprotektív hatása,
a harmadik a minociklin (és állatkísérletek
szerint a doxiciklin) immunmoduláns hatása, ami a sclerosis multiplex progresszióját
késlelteti. Hogy e három tényezőn túl van-e
még más is, illetve a három lehetőségnek
milyen arányban van szerepe a téveszmék
kialakulásában, ma még nem tudjuk."
Egy éve meglehetősen felháborított a fenti cikk. Azóta sajnos/szerencsére kezdek neki igazat adni.