Zuzmókról  és  zúzmaráról, és  a  Bergeron-Findreisen (párából jég)  jelenségről
Moffett et al. (2015) Ubiquity  of  ice  nucleation  in lichen – possible  atmospheric implications. Lindbergia  38:  39-43.
Link
 
A zuzmók IN képessége régóta ismert  (Kieft 198laza, és  tudjuk, hogy ezért a gomba-komponens felelős. Moffett  és  társai  51 zuzmó  minta  (ebből 40 ismert faj)   IN  spektrumát  vizsgálta,  scanning  kalorimetriával.  A  legmelegebb  érték  mínusz 5,1 C volt,  a többség mínusz 6 és 7 C  között  volt aktív. Három faj  az 51-ből,  csak  mínusz 18-20 C  között  fagyasztott.  A  termőhelyükkel  nem  mutatott  korrelációt  az aktivitásuk.
A zuzmók a legváltozatosabb  helyekre  képesek eljutni  szélnek  eresztett piknokonídiumaik   és szorédiumaik   (teleptöredékeik)  segítségével. Ezek  nagy  mennyiségben jelen lehetnek  a  levegőben;  az Antarktiszon  a 30-100 mikron  mérettartományt  főleg  ezek  alkotják,  de városok  fölött is kimutatták jelenlétüket. IN aktivitásuk  a  légköri folyamatokban  is  megjelenhet, miközben  a  csapadékkal a légkörből  kimosódva,  új élőhelyekre  juthatnak  el.
A mínusz 5 és 18 C közötti aktivitásspektrum alkalmassá teszi  a  zuzmókat   egy nagyon jellegzetes  jégképző  folyamat, a Bergeron – Findreisen  jelenség beindítására.  Ebben  a hőmérséklet-tartományban   a jég  fölött a  vízpára  nyomása alacsonyabb,  mint  azonos hőmérsékletű    folyékony fázis  fölött;  ezért aztán a (kezdetben immerziós képződésű)  jégkristály környezetébe  a  pára összegyűlik,   „bevonzódik”,  depozícióval növelve  a jégkristályt.  Nagyon hatékony  vízgyűjtő  mechanizmus ez  a zuzmó részére,  amely aztán  a telep  felszínére   begyűjtött vizet  fel  tudja használni,  amikor  az  elolvadt.