Ma délután nálunk megvolt az őszi gombaszezon első bakonyi gombász-túrája. A Fenyőfőhöz közeli ősfenyves-részben alig volt gomba. Ellenben a Bakonyszentlászló és Vinye-Sándormajor közötti alsóbbrendű autóút Vinye vasúti megállóhoz közeli szakasza melletti erdőben sok gombát találtunk. Ez középkorú tölgyerdő, helyenként dús aljnövényzettel, de másutt aljnövényzet mentes, mohapárnás részek is vannak benne. A gombákat itt kell keresni. Rég megfigyeltem, hogy bizonyos helyeken, bizonyos időszakokban bizonyos fajok rettenetes, elképesztő túlsúlyra tudnak jutni. Itt és most ez a faj a piruló galóca. Mázsaszám lehetett volna szedni, 10 gomba közül 8 piruló galóca volt. A galóca alkat, valamint ennek a gombának nyersen mérgező volta azonban elriasztott. Nem "álltunk szóba" a pirulókkal. Szerencsére találtunk számos ízletes vargányát is. Érdekes módon ezek jó része kicsi és a szokottnál karcsúbb volt, de a hófehéren maradó hús, és a tönk halványbarna, hálózatos recézettsége kétségtelenné tette a gomba mibenlétét. Ami külön érdekesség, hogy az egyik boletus edulis kalapja fehéres-sárgás, és táblásan repedezett volt.
A gomba bizony nemegyszer nem pont úgy néz ki, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva. Találtam nagy, eléggé érett példányt is, a csöves rész lefejtése után ez is használhatónak bizonyult. Volt aztán egy gesztenyetinóru, 2 fiatal őzláb, pár molyhos tinóru (köztük egy óriásnövésű, 15 cm kalapátmérőjű, túlérett példány) és sok-sok galambica. A galambgombák között sok volt a kékhátú, ráadásul fiatal, egészséges, nem kukacos példányok. Úgy látszik, ebben a szezonban viszonylag kevés az őzláb, viszont mindenfelé nagyon sok, különféle tinóru jött ki. Érdekes.
A túra végeztével remek vadragu ill. gombalevest ettünk a vinyei Kőpince fogadóban (aki ezen a vidéken jár, próbálja ki: hangulatos hely, remek konyhával, normális árakkal) A szedett gombákból pöri lett, most is nyaljuk a tíz ujjunkat.