Kedves Fórumtársak, a Pilisvörösvár-Nagy tó történetéhez ( szál: Társalgó #53429) ajánlom a  következő cikket:
Carstensen  J. et al. (2014) Hypoxia in the Baltic Sea: Biogeochemical Cycles, Benthic Fauna, and Management. AMBIO 43:26–36
Link
Link
 
Ez a cikk a tengerek anoxiás  víztesteinek  kémiai folyamatait  részletezi, de érdekes lehet egy horgásznak is…
A tó oxigénellátása a felületével,  és nem a térfogatával arányos; tekintve, hogy  oxigénnel ellátni a vízben élő algák tudják, illetve a vízfelszín levegővel  való érintkezése.  Éjjel az algák maguk is oxigénfogyasztókká válnak.
A túltartott halmennyiség,  és a fölösleges etetőanyag,  mind a tó szervesanyag-lebontó rendszerét  terheli.  Ez egy darabig „betemeti” a mély vízbe a redukáló gyököket. Viszont ha felmelegszik, ha felkavarodik a víz (!!),  vagy, ha a baktériumok biológiai egyensúlya „megborul”  a vízben,  akkor ezek a szerves molekulák a felszíni  rétegbe jutva,  még további sok oxigént  fognak elvonni…  Mély tóban lehet,  hogy jobban érzik magukat a halak  (a harcsa amúgy is kiválóan tűri az  oxigén-hiányt) – de ha beüt egy ilyen langyos-vizes időszak, meg kell gondolni,  hogy nem kellene-e  lehalászni azt a  szegény tavat!

A folyamatok szulfát / ammónia egyensúlyának  kémiáját, más (felhőképződés)  vonatkozásban tárgyalja Schmeller G,Geresdi I. (2016) Numerical  simulation of sulfate  formation inwater drops: results of  a box  experiment. Időjárás121(1) : 1-28.     Referálót  ld. Bioszféra #34447