Kedves  Fórumozók, a  korallzátonyok algáiról, halhúsról és  DMSP-ről  (ami  halban fogyasztva nem is finom….)
 
Herbivory  by  reef  fishes  and the  production  of  DMS  and acrylic  acid. Dacey JWH, et al. (1994) Marine Ecol. Prog. Ser. 112:  67-74.
 
Link
 
A  tengeri  táplálékláncban a DMS  az algák által megtermelt  DMSP lebomlási  terméke.  Sok makroalgában és mikroalgában mértek  nagy mennyiségű  DMSP-t (és ehhez jó a cikk irodalomjegyzéke!), magasabb  rendű  növényekben csak  néhány (Spartia, Wedelia) nemzetség termeli. Az algákban  ozmo-protektív  feladatot  lát  el, és a sótartalom függvényében,  termelődése változik. A DMSP  a sejtek  szétesése  után  szabadul fel, és részben algák enzimjei,  részben baktériumok  alakítják  DMS+akriláttá. 
 
A  szerzők a DMSP+DMS, az  akrilát, illetve zsírsavak mennyiségét  mérték,  az algákkal táplálkozó  halak  bélcsatornájában. A DMSP képes felhalmozódni  a halak  testében,  és  magas koncentrációban  rossz ízűvé  változtatja.
 
A vörös lazac  mája lebontja  (transz-metilációval)  a DMSP-t, ezért ez a hal sohasem rossz ízű; más fajok  felhalmozzák, és  pl.  az izlandi,  labradori  vizekben a tonhal,  „fekete  ribizli”  ízű lesz. – a  táplálékát  jelentő Limacina helicina rákocskák  magas  DMSP tartalma miatt.  A  japán lazac  (Oncorhynchus  keta) is emiatt  lesz  petróleumszagú,  ha konzervet gyártanak  belőle. A  szerzők  extra magas  DMSP tartalmat  mértek papagájhalak  (Sparisoma  radians) húsában.  Ez a  faj  a  Thalassia alga  hatalmas  „leveleit” fogyasztja;  amelyek  önmagukban nem  volnának  DMSP raktározók,  de  az idős leveleken  a  rátelepedett  epifita  (mikroalga) bevonat  komoly  DMSP felhalmozódást okoz.
 
Az ember eléggé kis mennyiségű DMSP  ízét  már megérzi,  az osztrigában  épp csak annyi  halmozódik  fel, ami  azt  jobb ízűvé teszi;  de  a halakban  a  nagyobb mennyiségek  már minőségi  gondokat okoznak.