Délután 18 órakor elképesztõ "élményben" volt részem, nem hittem ,hogy valaha is átélek ilyen idõjárási helyzetet és az ekkora bosszúságot fog okozni.
Autóval közlekedtem és a távoli messzeségben feltûnt egy szürke fal amely a felhõktõl a talajig húzódott, mint egy kavargó felhõ amely sebesen közeledett.Nem tudtam nagy sebességgel hajtani mert az út nagyon rossz minõségû volt, csomagtartó nyitva, új kerékpár bent, gumipókkal kikötve.
Amikor ránktört a porvihar, elsötétült minden és a kocsi motorháztetejéig láttam csak ,a karosszérián lehetett hallani azt a magas zizegést, ahogy nekivágódott a sok ezernyi homokszemcse.
Le kellett állnom, mert nem láttam semmit, de féltem ,hogy lesz olyan õrült akik belénk száll hátulról ,de hála isten mások is megálltak.
Pár percig tartott az egész, utána hazáig gurultam, majd otthon szembesültem vele, hogy az új kerékpár úgy néz ki mintha 5 évet töltött volna szabad ég alatt, olyan helyeken is finom homok lepte el, amelyhez hozzá sem férek, de a csomagtartó egyébként is siralmasan festett.

Fényképet nem tudtam csinálni, ez volt a másik fájó pontom, mivel hátul volt a gép és olyan gyorsan közeledett a förgeteg, hogy nem mertem megállni, csak haza akartam jutni, mielõtt elér.

Én ilyet még nem éltem át, elképesztõ volt, a frissen megmûvelt szántók kiszáradt felsõ rétegét szinte felhõkben hordta a szél, utána pár csepp záporesõ tette még csodálatosabbá a kocsi karosszériáját.

A fórumba linkelt képeket nézve sajnálom csak igazán ,hogy nem csináltam fotókat, nekem is örök "élmény" maradt volna.