Bioszféra
Kedves Fórumozók, az Északi-sarkkör vizeinek DMS termeléséről, ajánlom az alábbi cikket:
Archer SD. et al (2013) Contrasting responses of DMS and DMSP to ocean acidification in Arctic waters. Biogeosciences 10: 1893-1908.
Link
Link
A sarki jég olvadása szabad vízfelületeket teremt, amelyek értékes DMS termelő algaközösségeknek adhatnak otthont. Mindeközben a tenger CO2 elnyelése, és savasodása a sarkköri vizekben a legkifejezettebb. Ennek hatását vizsgálták a szerzők a fitoplankton DMS termelésére, a Spitzbergák (Kongsfjorden) területén, a tengerbe süllyesztett mezo-kozmoszokban (9 db, 2m átmérőjű, 17 m mély, 50 m3 térfogatú poliuretán tartályban.)
Követték a vízhőmérséklet (0-5 °C), a fotoszintézisre alkalmas besugárzás (PAR 400-750 nm), klorofill-a koncentrációk és DMSP, illetve DMS termelés alakulását az alga-közösségben, és a baktérium-közösség anyagcseréjét a kísérlet 30 napja alatt. A tartályokban a fjord vize volt, amelyet 1,5 m3 szűrt, CO2-dúsított vízzel egészítettek ki a megfigyelés kezdetekor, és tápanyagokkal látták el a 13. napon.
A közepes (750 µatm pCO2) szénsavtartalmú tartályokban a DMSP termelést 30%-kal magasabbnak találták, a DMS koncentrációt viszont 35%-kal kevesebbnek mérték, a jelenkori pCO2 értékekhez viszonyítva.
A kísérlet első produkciós csúcsát (P-I.) a t4-t12. napon a nano-flagellate fitoplankton hozta létre, gyorsan elfogyasztva a tápanyagokat. A tápanyag-kiegészítést követően (P-II.) a t13- t21. napon a piko-eukarióták váltak dominánssá, szép DMS tömegtermelést hoztak létre. Majd amikor ez a közösség összeomlott, a t22-t28. napon (P-III.) kovamoszatok és ostorosok (dinoflagellatae) váltak uralkodóvá.
A P-I. nano-flagellata flóra fajai DMSP termelő képességükben sokfélék lehetnek. A legjobb termelő, és a norvég partokon domináns, Emiliana huxleyi kokko-litofora életképessége a pCO2 emelkedésével romlik.
Érdekes eredményt hozott a P-II. és a P-III. fázis a magas pCO2 tartalmú mezo-kozmoszban: elszaporodott a Heterostigma rotundata dinoflagellata faj, amely 15 pg DMSP/sejt produkciót, 60-80 nmol/liter DMSP koncentrációt, és rendkívüli (8-12 nmol/l) DMS koncentrációt hozott létre a tartályban.
A DMSP tartalom növekedése a CO2 dúsítás hatására, a mezo-kozmoszokban ígéretes jelenség lehet, de az már a jelen lévő algák liáz-aktivitásán, illetve a jelen lévő baktérium-közösségen múlik, hogy DMSO – és CCN – lesz-e belőle, vagy pedig a kén-újrahasznosítás útjára terelődik a dolog…
Archer SD. et al (2013) Contrasting responses of DMS and DMSP to ocean acidification in Arctic waters. Biogeosciences 10: 1893-1908.
Link
Link
A sarki jég olvadása szabad vízfelületeket teremt, amelyek értékes DMS termelő algaközösségeknek adhatnak otthont. Mindeközben a tenger CO2 elnyelése, és savasodása a sarkköri vizekben a legkifejezettebb. Ennek hatását vizsgálták a szerzők a fitoplankton DMS termelésére, a Spitzbergák (Kongsfjorden) területén, a tengerbe süllyesztett mezo-kozmoszokban (9 db, 2m átmérőjű, 17 m mély, 50 m3 térfogatú poliuretán tartályban.)
Követték a vízhőmérséklet (0-5 °C), a fotoszintézisre alkalmas besugárzás (PAR 400-750 nm), klorofill-a koncentrációk és DMSP, illetve DMS termelés alakulását az alga-közösségben, és a baktérium-közösség anyagcseréjét a kísérlet 30 napja alatt. A tartályokban a fjord vize volt, amelyet 1,5 m3 szűrt, CO2-dúsított vízzel egészítettek ki a megfigyelés kezdetekor, és tápanyagokkal látták el a 13. napon.
A közepes (750 µatm pCO2) szénsavtartalmú tartályokban a DMSP termelést 30%-kal magasabbnak találták, a DMS koncentrációt viszont 35%-kal kevesebbnek mérték, a jelenkori pCO2 értékekhez viszonyítva.
A kísérlet első produkciós csúcsát (P-I.) a t4-t12. napon a nano-flagellate fitoplankton hozta létre, gyorsan elfogyasztva a tápanyagokat. A tápanyag-kiegészítést követően (P-II.) a t13- t21. napon a piko-eukarióták váltak dominánssá, szép DMS tömegtermelést hoztak létre. Majd amikor ez a közösség összeomlott, a t22-t28. napon (P-III.) kovamoszatok és ostorosok (dinoflagellatae) váltak uralkodóvá.
A P-I. nano-flagellata flóra fajai DMSP termelő képességükben sokfélék lehetnek. A legjobb termelő, és a norvég partokon domináns, Emiliana huxleyi kokko-litofora életképessége a pCO2 emelkedésével romlik.
Érdekes eredményt hozott a P-II. és a P-III. fázis a magas pCO2 tartalmú mezo-kozmoszban: elszaporodott a Heterostigma rotundata dinoflagellata faj, amely 15 pg DMSP/sejt produkciót, 60-80 nmol/liter DMSP koncentrációt, és rendkívüli (8-12 nmol/l) DMS koncentrációt hozott létre a tartályban.
A DMSP tartalom növekedése a CO2 dúsítás hatására, a mezo-kozmoszokban ígéretes jelenség lehet, de az már a jelen lévő algák liáz-aktivitásán, illetve a jelen lévő baktérium-közösségen múlik, hogy DMSO – és CCN – lesz-e belőle, vagy pedig a kén-újrahasznosítás útjára terelődik a dolog…