Charlson ,  Lovelock,  Andreae ,  Warren   folytatás: 

A szerzők   kitérnek  a    DMS  termelő algafajokra is, ezekről  is sok ismeret gyűlt össze azóta.  Megemlítik a felhők felületein végbemenő  átalakulási  folyamatokat (ld. Hoffmann 2016).
Kitérnek  a  CCN sűrűségre, és az aktív CCN méreteire, (remélem,  tudok majd sok  új,  jó cikket  hozni  a  Fórumra,  ebben majd segítsetek is).
Tárgyalják  a  tengeri  felhők  fény-visszaverő  tulajdonságait,   (albedo.)  Hangsúlyozzák, hogy nem állja meg a helyét  Fletcher  (1962. Cambridge Univ. Press)  széles körben elterjedt nézete,   miszerint   CCN-ből mindenütt és mindig túlkínálat  van;   hangsúlyozzák  Köhler  munkáit . (Róla és az aktív CCN-ről  a listán is van, és  ígérem lesz még cikk. Kulmala stb. munkái, Öreg Klasszikus egész lavinát indított el.  Higroszkóposságra, organikus  aeroszolra, erdőfüstre   stb. kihegyezve…)

Hangsúlyozzák, hogy    a  CCN  kínálat  meghatározó  a felhők  stabilitása,  réteg-vastagsága (cloud thickness) és fényessége  szempontjából.  RSW, OLR   és társai leg-es-legszebb  leírása  Miskolczi F. (2004) Időjárás, 108 (4):209-251.   cikkében  van meg. Kell még tanulnom hozzá.

  A szerzők hangsúlyozzák, hogy a DMS  emisszió  függ  az algák környezetétől,  a víz  melegedése és a sótartalom növekedése is, fokozott emisszióhoz vezet.   Ezért   a DMS emisszió  ökoszisztéma szolgáltatás részét alkotja,  ahogyan azt az erdők párologtató, mikroklímát szabályozó  szerepéről is tudjuk.   (ide illeszkednek  majd  a  hipoxiás víztestek összes történetei.)