Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket: Lidbury et al. (2016) A mechanism for bacterial  transformation of dimethylsulfide to dimethyl-sulfoxide…  Env. Microbiol. 18: 2754–2766. 

A szerzők mikrobiológiai és ioncserélő kromatográfiás módszerekkel vizsgálták a  trimetil-amin-monooxigenáz   (Tmm)   enzim működését,  tengeri baktériumokban.  Az enzim elsődleges szerepe a trimetilamin (TMA)-TMA  oxid (TMAO)  átalakítás, a TMAO azután teljesen lebomlik a  sejtben. Ez az enzim a DMS-t igen gyorsan oxidálja DMSO-vá  (dimetil-szulfoxiddá).   
DMS  jelenlétében a sejt 7x nagyobb mennyiségű enzimfehérjét alkot, de a kész enzim  csak TMA, TMAO,  vagy dimetil-amin (DMA)  jelenlétében képes az aktivitását kifejteni. DMS-DMSO átalakulás után, a DMSO nem bomlik tovább, a sejt fölhalmozza.  A flavin-monooxigenáz  enzimcsalád, ahová a  Tmm  is tartozik,  igen intenzíven állít elő szuperoxid-gyököket, ha „üresen futnak.” Tehát a DMS bontás szerepe az oxidatív stressz megelőzése.   Akkor, ha a TMA készlet ideiglenesen kiürül,  a DMS lesz helyette a szubsztrát. 

Klimatológiai vonatkozása: Az enzimet futtató baktériumok dominálnak  a sekély tengerekben a DMS-termelő algaközösségekben  ( Marine Roseobacterium  Clade), illetve a  nyíltvízi oligotróf közösségekben (SAR 11 Clade).   Az algavirágzás végén, a széteső algák DMSP  tartalmából  igen sok DMS szabadul föl.  
 Az algák által kibocsátott  DMS-t a tengervízben a baktériumok csak  2-7%-ban emésztik meg,  nagyobb része  DMSO-vá vagy szulfáttá alakulva kijut  a légkörbe.  Az, hogy hasznosulhat,  elsősorban ezeknek a baktériumoknak  köszönhető.