Kedves Fórumozók, ajánlom Nektek a következő  cikket: Hoffmann EH. et al. (2016)  An  advanced modeling study on the impacts and atmospheric  implications of multi-phase dimethyl sulfide chemistry. PNAS 113: 11776–11781.  A szerzők felülvizsgálták annak modellezését,  milyen arányban keletkeznek  a dimetil-szulfidból (DMS) a tengervíz felszínén, illetve a légkörben, a felhő-cseppecskék  határfelületén a különböző molekulák.

A DMS nagy mennyiségben kerül a légkörbe, biogén   úton, az algák és korallok élet-tevékenysége nyomán. (A tengerben élő baktériumok igen aktívan alakítják DMSO-vá, ld. Lidbury 2016) Az 1. ábra a 11778. oldalon, nagyon szépen mutatja a gázfázisban, illetve víztérben lezajló folyamatokat. 

A DMS oxidációjában az  ózon, OH (felhőkben), és a klorid, illetve BrO (tengervízben) vesz részt.  Az oxigén hozzáadás útvonalon dimetil-szulfoxid  (DMSO), dimetil-szulfon,  metil-szulfinsav,metil-szulfonsav (MSA), végül SO3 keletkezik. A hidrogén-elvonás útvonalon  SO2  és metil-tio-formát keletkezik, de ez az  útvonal is átvezet az MSA illetve SO3 képződés irányába.  A SO2 illetve SO3 a szulfát aeroszolok fontos forrásai,  ezek részben hűtik a légkört, részben hozzájárulnak a  felhők kondenzációs magjainak (CCN)  kialakulásához. 
A tenger fölött lévő felhők részben segítik  (felület biztosításával) a reakciók lezajlását, részben felveszik és beépítik  az egyes molekulákat, azok „süllyesztőjévé” válnak.

A szerzők kiemelik a vizes fázisban végbemenő átalakulások fontosságát, leírják, hogy a létrejövő MSA tekintélyes része nem alakul tovább, nem az újonnan képződő aeroszol részecskék számát gyarapítja, hanem a meglévőkre  kondenzálódva, azok növekedését segíti. Ezáltal csökken a kiszámítható hűtő hatás, illetve az MSA gyorsabban kimosódik a  légkörből, mintha végigmenne a reakció SO2 illetve SO3 molekulákig.
A metil-tio-formát  pedig „zsákutca”: stabil molekula, amely leülepedik és visszasüllyed a tengerbe.