Kedves Fórumozók, szeretném figyelmetekbe ajánlani az alábbi cikket:
Hopkins FE et al. (2016) Air exposure of coral is a significant source of dimethylsulfide (DMS) to the atmosphere. Sci.Rep.6:36031

A korallzátonyokról fontos tudnunk, hogy az árapály hatására igen intenzív DMS termelésre képesek. Amikor a korall apály idején szárazra kerül, hirtelen nagymértékű dimetil-szulfid kibocsátás következik be a levegő felé. A szárazra kerülő polipocskák visszahúzódnak, és a felszínen lévő nyálkában felhalmozódik a DMS.  Amikor újból víz borítja el a telepet, újabb nagyarányú DMS leadás+termelés következik be.
A szerzők nagy időfelbontású analitikai mérésekkel követték a folyamatot. Havonta 12 órás aktivitással számolva, 30 nappal elosztva, a folyamatos/átlagos kibocsátást számították ki.

 A korallt polipocskák, Symbiodinium algák és baktériumok szövetkezete építi föl. A polipok ezrei szilárd vázat építenek föl, a telep felületét nyálka borítja. A nyálkában élő baktériumok nitrogént kötnek, részt vesznek a kén-anyagcserében, és védik a kórokozóktól a korallt. Ez a közösség a szennyvízre nagyon érzékeny (Lipp 2002), a baktériumközösség károsodása (Frias-Lopez 2002, Krediet 2013, Sutherland 2015) miatt. A fiatal korall-polipok (Vermeij 2009) meg sem tudnak telepedni új élőhelyükön, ha a baktérium-környezet nem megfelelő.

Dimetil-szulfid termelés:  Ismert, hogy az algák által termelt  biogén DMS a tengerek fölött a felhő-kondenzációs magok (CCN) fontos  forrását  jelenti. A dimetil-szulfid forrásai (Hopkins2016) elsősorban

az árapálynak kitett korallok, (állandó termelés, átlagosan 3000-11000 µmol/m2/nap),
a hideg és mérsékelt övi tengerparti vizek algaközösségei (szezonális termelés, 30-100 µmol/m2/nap)
és a sarki jég igen magas DMSP (DMS propionát) tartalmú felső rétege (állandó, >100 µmol/m2/nap)