Még szombaton, kezdtük a kertből kivett, lábon száradt szileket darabolni. A láncfűrész alig vitte el, két élezéssel, csak akkor lett sógor nyugodtabb, mikor egy akác került a lánc alá és szépen vágta. Ugyanez volt a hasogatással is. -  akácra ráütök, háromba esik.  A szilt meg alig vitte a fejsze, féltem hogy a tuskót hamarabb széjjelütöm, mint a felvágni valót...  Ezek U. procera szilek, 0,6 - másfél centis évgyűrű, 2 méteres friss  hajtások, aztán 17-20 évesen elszáradtak... de a fája olyan, mint a vas. Ugyanezen a meredek, agyagos, sovány terepen az akác jó, ha 3-4 mm évgyűrűt tud! - mind a kettő élénken sarjad,  a szilek életrevalósága és a fájuk minősége  mégis csodálatos.  Kár, hogy nem tudnak a mai, vegyszerekkel és aszályokkal terhes világban a szilfák nagyobbra nőni, hogy lehetne ipari fa belőlük...