Madárterror alatt élünk hetek óta... 
Reggel 4kor kezdik a verebek. Csapatosan vitatkoznak az utcai fákon, óriási lármát okozva. Be kell zárni minden hajnalban az ablakot, ha pihenni szeretne az ember. Utána kezdik a műsort a fekete rigók. Ők tulajdonképpen, egész nap örült mód rikácsolnak. Ez nem éneklés, trillázás, ez erős csattogás, amit képesek napnyugtáig  nyomatni. hol veszekednek, hol a kertekben ólálkodó rohadék macskákat "jelzik"(gyakran ki is megyek elkergetni őket a fészek alól), hol pedig mittudoménmiért, de roppant mód erőszakosan zajongnak. Este kezdik az erdei füles baglyok. (Most voltam kint elzavarni őket) Legalább 3 lakik a környéken, akik mostantól számítva olyan éjjel 1-2 óráig 5-10 másodpercenként éles, sivító hangon "beszélgetnek. Óramű pontossággal, órákon keresztül. 
Örül az ember persze, hogy a természet ily módon körülöleli egy nagyváros belvárosának szomszédságában, de egy idő után kiborul a bilinevet Tegnap éjfélkor azt láttam, hogy a szomszédos bérházakból jöttek ki elemlámpával az ott lakók, mert a fa, ahova a baglyok telepedtek, 1-2 méterre van az ablakuktól. 
Ja, a galambok. Hol búgnak?? A kéményen. A cső meg felerősíti a hangot...
Na mind1. Én szeretem az állatokat.