Nekem a kedvencem a fülemüle és sárgarigó mellett. Sokszor egyszerûen nevetek rajta, mert amikor kint tevékenykedek a kertben, szó szerint úgy érzem, hogy nekem trillázik (nyilván nem), meg olykor úgy dalol, minta kinevetne, mintha értékelné, vagy éppen kritizálná a munkámat. Volt olyan is, amikor valamivel nagyon bajlódtam és akkor is mintha kinevetett volna (folyamatosan süllyedõ ritmikus hangokkal), nagyon mókás volt. Na ahogy ezeket írom, most is hallom... szemerkélõ esõben...