Nem egészen. A napfoltok hõmérséklete alacsonyabb a környezetükénél (Tnapfelszín 6000°C, Tfolt 4000°C, Tfoltperem 5000-5500 °C), ezért sötétebbek - de ettõl még nagyon-nagyon forróak és rengeteg energiát sugároznak.
A napfoltok a Nap mágneses mezejének zavarai okán alakulnak ki. Kezdetben egy mágneses erõvonalakból álló "köteg" indul ki a fotoszférából a korona irányába; ezek az erõvonal-kötegek akadályozzák a konvekciós cellák mozgását melyek normál esetben a Nap belsejének hõjét örvények formájában a felszínre hozzák. Ezeken a zavarhelyeken elõbb egy kis fáklya alakul ki, majd tõle nyugatra egy foltocska, melynek pórus a neve és pár ezer km az átmérõje. A fluxussürüség a következõ néhány órában 0,1 Tesla fölé nõ, ekkor a fáklya keleti oldalán is pórusok alakulnak ki. A pórusok fokozatosan összeolvadnak, a legelsõ nyugati pórusból pedig egy penumbra alakul ki. A következõ napokban a keleti foltókból is kialakul egy - ellentétes polaritású - penumbra. A penumbrák között egyre több folt alakul ki, melyek azonban a nyugati folt kivételével idõvel feloszlnak, de a megmaradó folt több hónapon keresztül fennmaradhat. A folt vagy foltcsoport a legmagasabb fluxussürüség, azaz 0,4 Tesla elérésekor a legaktívab, ekkor a folt(csoport) körül egyetlen nagy penumbra alakul ki.