A csókákat én is imádom, néhány évig laktak a szüleim ablakával szemben, Pesten, az Egyetem téri templom tornyában, aztán jött egy vörösvércse pár, és nem fértek meg egymással. Rengeteget figyeltem a csókákat: nem lehet nem figyelni rájuk, akkora hangjuk van :-) Nagyon-nagyon helyes madarak, és nagyon okosak is. Persze a vércsék is jó fejek, csak sokkal "zárkózottabbak".
A veszprémi állatkertben én is találkoztam csókákkal. Amikor odamentem a kerítéséhez, az egyik pajtás odajött a közvetlen közelembe, és hozott egy pénzérmét a csõrében, jelezve, hogy játszak vele és/vagy adjak még neki. A játék abból állt, hogy az érmét kidugta a rácson, én megpróbáltam elvenni, tõle, õ pedig szépen belecsípett a kezembe úgy, hogy közben nem engedte el a pénz (mai napig nem értem, hogy csinálta :-D). Aztán én adtam neki egy akkora pénzt (asszem egy huszast), hogy csak átlósan fért át a rácson (keresztben-hosszában nem). Jó gyorsan rájött a megoldásra, és elvitte a gyûjteményébe. Hamarosan visszajött a folytatásért :-)
Nehéz volt elszakadni tõle, jó kis csóka-móka volt :-D