A saját beszámolóm 99-bõl.

Én gyerekkorom óta vártam a 99-es napfogyit.
Mikor közeledett az esemény, sikerült kérnem Fred Espenak-tól (Mr. Eclipse)
egy általa összeállított könyvecskét errõl a fogyatkozásról. Nagyon megörültem,
amikor postán megkaptam, kissé rongyos is lett a sok forgatástól.
Családostól Paksot szemeltük ki, az ottani csapathoz csatlakoztunk.
Az elõzõ napok helyszínfelmérése után úgy döntöttünk, hogy nem a csapat
által kinézett kopár dombot válasszuk, hanem a szálláshely melletti
parkolót. Egy áruház mögötti nem túl forgalmas helyszínt, ahol a közeli
fák lehetõséget adnak idõnkénti enyhülésre.
Komolyan készültem. Óragépes állvány (akksiról), 100/600-as lencsés
távcsõ, rajta a fényképezõgép, valamint az 50/540-es Zeiss vezetõ.
Mivel korábban olcsó Zenit gépeket használtam tömeges meteorfotózásra,
azok a masszív használat után már sok karcot hagytak a negatívon. Így az
elõzõ években (Hale-Bopp korszak) vettünk egy komolyabb Vivitar gépet.
Ez volt az állványra szerelve.
A parkolóban kinéztem egy helyet, ahonnan folyamatosan lehet fotózni
az eseményeket, és az állványt is pólusra lehet állítani.
Rendre oda parkoltam, hogy biztosítsam a jó helyszínt. Elõzõ éjjel
gondosan pólusra állítottam a rendszert, majd a 3 láb helyét egy puha
kõdarabbal beikszeltem, hogy nappal könnyen rátegyem az állványt.
Majd a szerelést gondosan fókuszálva felvittem a szállásra, a helyre
pedig beálltam a kocsival.
Az éjszaka, vagyis a hajnal a felfokozott hangulatot tovább fokozta,
jókora esõ volt az éjszaka végétõl a reggeli órákig. Bizakodva vártuk,
hogy kiderül-e az ég? A fogyatkozás közeledtére leköltöztünk a
felszereléssel. Ahogy a parkolót felszabadítottam, nagyon meglepõdtem,
mert az esti jelöléseimet elmosta az esõ. Igy emlékezetbõl tettem le
a távcsövet, saccra tájolva. Végülis ebbõl nem lett különösebb gond.
Végig a képmezõben volt a Nap.
A következõ meglepetés akkor ért, amikor a Nap már közel járt a
fogyatkozás kezdetéhez. Az elsõ expozíciót készitettem volna el,
de hiába nyomtam az exponálózsinórt, nem akart rendesen benyomódni,
nem volt hajlandó a gép zsinór nélkül sem exponálni.
Na, futás fel a szobába tartalék Zenit gépért. A kapkodásban nem
volt lehetõség precízen fókuszálni, ami meg is látszik a készült
képeken. De jó, hogy több gép is volt nálunk.
Mint napokkal késõbb kiderült, a vállszíj felfogató fül belsõ csavarja
esett le, magakasztva a zármechanikát.

Ettõl kezdve sikeresen készültek a képek, közben a vezetõtávcsõvel
is nézegettük a fogyatkozást, illetve néhány kíváncsi járókelõ is
belepillanthatott. Jó hogy a fák közelében vertünk tanyát, mert a
nejem észrevette a betonon a lombok résein átszûrõdõ napsugarak
kifli alakját. Így errõl is készült pár kép.

Még egy nehézség volt, jó félidõben a mechanikát át kellett fordítani,
mert felütközött volna, így mégsem sikerült egy beállítással végig-
fotózni a teljes sorozatot. De ez már különösebb gondot nem okozott.

Az égiek kegyesek voltak. Szép képek születtek, bár a napszûrõt a
totalitás alatt késõn vetem le, így a korona nem lett olyan szép.

Másnap családi okokból meg kellett szakítani a táborozást, de ez
arra jó volt, hogy útközben sikerült elõhívatni a filmeket, és egy szép
albumnyi képpel tértünk vissza. A táborban ezek az elsõk közötti
kész képek voltak, nagy volt a sikerük. Mint késõbb kiderült, azért
a jobb fotósok szebb képeket készítettek, de nekünk így is egy
életre szóló emlék ez az album, illetve a Pakson töltött pár nap.