Földtan
Három embert már korábban kórházba kellett vinni, miután súlyos égési sérüléseket szenvedtek a radioaktív víztõl, amely a bõrükre került. De a reaktorok belsejében dolgozó Fukusimai Ötven sem számíthat jobb sorsra. A munkásoknak tilos a sajtónak nyilatkozni, de egyikük édesanyja névtelenül elmesélte a Foxnewsnak, hogyan élnek csaknem négy hete a halálra ítélt munkások a félig lerombolt atomerõmûben, ahol az alapvetõ szükségleteiket sem tudják biztosítani.
– A fiam nem beszélhet közvetlenül a médiával, de megkért, hogy adjam át az üzenetét – mondta az édesanya. – Azt mondta, sokat beszélgetnek az utóbbi idõben, milyen sors vár rájuk, és mindannyian tisztában vannak vele, hogy csak néhány hetük lehet hátra. Ennek ellenére azt üzenik, nem adják fel, a halál árnyékában is azon dolgoznak, hogy megmentsék az országot a sugárveszélytõl.
A március 11-i cunamiban súlyosan megsérült reaktorban és körülötte is a megengedett szint többszázezerszeresét mérik ma már a veszélyes sugárzásnak, a tönkrement hûtõrendszeren és szigeteléseken dolgozók viszont egy percre sem hagyhatják el az életveszélyes zónát. A munkás édesanyjának beszámolója szerint félóránként tizenöt percre léphetnek be a leginkább fertõzött zónába, de hiába váltják egymást, mivel az egész intézmény területén halálos méretû a sugárdózis. Enni sem tudnak adni nekik rendesen, napi egy tányér rizs a fejadagjuk, se húst, se tejterméket nem tudnak bejuttatni nekik.
Az erõmû egyik konferenciatermében és a folyosókon alszanak, napi két-három órát, de a legtöbbjüknek matrac sem jut, pedig a földre feküdni még veszélyesebb – az aljzatot már mindenhol átjárták a radioaktív anyagok. – A fiam elmesélte, hogy egy asztalon alszik, mert nem mer a földre feküdni, bár ez sem nyújt igazán védelmet – mondta zokogva az asszony, aki ma már tisztában van vele: valószínûleg sosem látja élve a gyermekét.
(Blikk)
– A fiam nem beszélhet közvetlenül a médiával, de megkért, hogy adjam át az üzenetét – mondta az édesanya. – Azt mondta, sokat beszélgetnek az utóbbi idõben, milyen sors vár rájuk, és mindannyian tisztában vannak vele, hogy csak néhány hetük lehet hátra. Ennek ellenére azt üzenik, nem adják fel, a halál árnyékában is azon dolgoznak, hogy megmentsék az országot a sugárveszélytõl.
A március 11-i cunamiban súlyosan megsérült reaktorban és körülötte is a megengedett szint többszázezerszeresét mérik ma már a veszélyes sugárzásnak, a tönkrement hûtõrendszeren és szigeteléseken dolgozók viszont egy percre sem hagyhatják el az életveszélyes zónát. A munkás édesanyjának beszámolója szerint félóránként tizenöt percre léphetnek be a leginkább fertõzött zónába, de hiába váltják egymást, mivel az egész intézmény területén halálos méretû a sugárdózis. Enni sem tudnak adni nekik rendesen, napi egy tányér rizs a fejadagjuk, se húst, se tejterméket nem tudnak bejuttatni nekik.
Az erõmû egyik konferenciatermében és a folyosókon alszanak, napi két-három órát, de a legtöbbjüknek matrac sem jut, pedig a földre feküdni még veszélyesebb – az aljzatot már mindenhol átjárták a radioaktív anyagok. – A fiam elmesélte, hogy egy asztalon alszik, mert nem mer a földre feküdni, bár ez sem nyújt igazán védelmet – mondta zokogva az asszony, aki ma már tisztában van vele: valószínûleg sosem látja élve a gyermekét.
(Blikk)