Már római barátaink is tökéletesen felismerték a permi vöröshomokkõ teraszok jótékony hatását a Balaton parti szõlõkulturákban.Jellemzõ, hogy a Szentkirályszabadjától délkeletre fekvõ Megye-hegy régi teraszai is, nem a hegyet felépítõ és több helyen felszínre bukkanó földtani alap, a Megye-hegyi dolomit formációból készültek, hanem a közeli Almádi, híres vörös homokkövébõl. Természetesen nem csak a kõzet anyagából, összetételébõl, (szerkezet, struktúra, szín, hõvezetés, hõtárolás, sugárzás stb.) fizikai tulajdonságaiból ered a hõtöbblet és így a bizonyos fokú fagyvédelem.(Illetve, ami ugyan csak kiemelendõ, a szõlõérés során fontos plusz hõ.) De a Balaton vízterületének kiegyenlítõ hatásában, a lejtõszögbõl eredõ hõtöbbletének megtartásában (sok egyéb tényezõ mellett) fontos szerepe van. Jó példa, hogy északabbra is szívesen használták a száraz támfalak és rézsük átgondolt, fagyzug megszüntetõ rendszereinek (a talaj közeli hideg levegõ összeáramlását és "megülését" megakadályozandó, annak szabad lassú átfolyását biztosítandó) kialakítására, akár gyümölcsösökben is.De gondolom ehhez, egy volt Georgikonos biztosan jobban ért...kacsint