Na akkor még néhány infó 1997 krónikájához.
Április 17-én Budapestrõl mentünk Spatak érintésével Telkibányára. ÉK felé utazva folyamatosan csökkent a T és egyre borultabb lett az idõ. Pálháza után, a Bózsva völgyfõjében nyílt terepen heves hózápor/zivatar tört ránk északról délután 15.30 körül. Mire Telkibányára értünk lerakott 1-2 cm havat és folyamatosan, de csökkenõ intezitással havazott éjjelig.
Másnap Füzér felõl mentünk neki a Nagy-Milicnek. Az egész hegycsoport a ragyogóan tiszta idõben szikrázott a hótól. A Kakas-bércen (kb. 600 m) április 18-án hóembert építettünk. Az északi oldalon 5-8 cm-es összefüggõ hótakaró volt.
De a hegylábi zónákban is mindenütt olvadozó hólepel takart be mindent.
Április 19-én délelõtt újra borult idõ volt, majd délutántól szakadni kezdett az esõ, fent a hegyekben inkább havas esõ, helyenként hó.
Április 20-án erõs, olykor viharos ÉK-i szél fújt, de folytatódott a borult idõ, majd délután újra esni kezdett az esõ. Pálházáról az akkor még le nem zárt erdészeti úton átkeltünk a Zempléni hegyeken át Gerendás rét irányában Tolcsvára. Ahogy egyre feljebb jutottunk (400-450 m) az esõ havasesõbe, majd havazásba váltott. Gerendáson szabályos téli világ fogadott.
De a Hegyalján nyomát se láttuk már a fenti zord világnak...