Lassan már február közepe van, tél sehol, eddig mindössze két harmatgyenge próbálkozása volt (nov eleje, jan vége). Lassan már csak a télutóban lehet bízni.

1997. április 12-én, amikor Érdre költöztünk, egész nap heves hózáporok érték az épp szabad ég alatt lévõ bútorainkat. Igaz, 96/97 amúgy is szép tél volt. Arra már nem emlékszem, hogy a 97/98-as rettenet, amire most leginkább hasonlít az idõjárás, hozott-e legalább valami téli szépséget zárásként?

A mostani szezonban még kb. 2 hétig bízom valami komolyabb téli jelenségben, utána megette a fene az egészet. Addig még 1999 februárja táplálja bennem a reményt. Akkor az történt, hogy január utolsó napjaiban 10-15 fokos melegek voltak, szikrázó napsütésben indultunk síelni. Bécsnél hózivatar jött szembe (az volt az egyetlen ilyen, amit láttam életemben), 5 perc alatt megbénította a hófehérré változott négysávos sztráda forgalmát. Másnap az Alpok felé egész nap intenzív havazásban haladtunk. A hóesés az egy hetes síelésünk alatt szinte el se állt, a hegyekben kb. 1 méter esett. Egy héttel a +15 fok után kemény telet találtunk itthon is. Országos, 20-50 centis hótakaró lett, északkeleten teljesen megállt az élet a hófúvások miatt, a bécsi tévé is bemondta, hogy Miskolcot elzárta a hó a külvilágtól. Életem legszebb telei között 99 februárja ezüstérmes (az aranyérem 87 januárjáé, a bronzérem 03 január-februáré).

Igaz, most már túlvagyunk február elején, dehát az idõjárás mintha késésben lenne, és idén síelni is majd csak február 24-én indulunk. Hátha-hátha. nevet