Igen, Ausztriában legalább normális szinten kezdik tárgyalni a dolgot. Persze, ha beszélnek róla, az még nem egyenlõ a cselekvéssel, ám megmutat egy utat, amerre indulni kellene, de piszok gyorsan. Nálunk még nincs ilyen, és híre sincs, hogy akarna lenni. Sajnos két "szélsõségben" van csak jelen a klímakérdés: a szaksajtóban és a bulvárban. Egyik sem elég ahhoz, hogy cselekvésre ösztönözzön.
Az ország energiapolitikája meg ugyanaz, amit a dohánnyal tesznek, nem éri meg szigorítani a fogyasztási feltételeket, mert hatalmas kiesés lenne az államnak... Márpedig ez is csak azt jelzi, hogy mennyire nem jövõben godnolkodik az állam, hanem csak a jelen helyzet számukra kedvezõ megtartásában... Ez sajnos nagyon sok területre igaz.
Nyilvánvaló, hogy amíg egy családnak a napi megélhetés komoly gondot jelent, addig nem fog tudni beruházni egyszeri nagy összeget egy majdan megtérülõ felújításra, korszerûsítésre. Azt hiszem, csak valami nagyméretû öszefogással lehetne ezeket a családokat rávenni arra, hogy ne szórják a pénzt gázra, amikor van napenergia pl. Gondolok olyanra, hogy a napkollektorokat építõk, forgalmazók alkothatnának valami gazdasági tömörülést, s együttes erõvel képesek lennének pl. részletfizetést adni a szegényebbeknek, ha felépíttetik a maguk melegvízellátását biztosító rendszereket.
Egyik kollégám most készíti a sörösdobozos vízmelegítõjét, mondhatnám úgy is, hogy a fél falujuk neki iszik. :-) Neki két kicsi gyereke van, ezek a kiskölykök már jó példát látva fognak felnõni, és valószínû maguk is odafigyelnek majd a környezetükre. Hozzáteszem, hogy a nevezett kollégám egy meglehetõsen egyszerû ember, szóval nincs hatféle doktorija, de józan paraszti ésszel belátta, hogy valamerre lépni kell.