Egy emlékezetes hóesés, ill. hóvihar 1971 november 18-án (talán szombati nap volt) Erzsébet nap elõtt volt. Délelõtt minden rendben volt, de délután alig tudtunk terhes feleségemmel átjutni a Tiszán (komppal), mert a révész nem látott bennünket a nagy hóesés és szél miatt. Átjutva buszmegállóban vártuk a buszt. A hóesés és a szél viharossá fokozódott, a busz vezetõje nem áll meg, nem vett észre, hiába többen is integettünk. Feleségem lábára ráfagyott a hó. Én nagyon féltem, nehogy megfázzon. 2 óra múlva jött egy busz, az észrevett minket (már sötét volt) és hazaértünk.
Másnap reggel hatalmas (talán fél méteres) hó eset és természetesen hótorlaszok és szikrázó napsütés. Semmi nem közlekedett. Délelõtt 10 körül tudtam munkába indulni, fel a tokaji hegyre. Ilyen idõjárást azótasem éltem meg.